Wizardry: Tales Of The Forsaken Land

Voltak ugye az asztali Dungeons And Dragons szerepjátékok. Ezek alapján készültek szöveg alapú számítógépes rpg-k. Majd ’81-ben megjelent az első grafikus rpg mely beindította a műfajt és az Ultima-val együtt megszülték a számítógépes és konzolos, grafikus szerepjátékokat. A Wizardry első öt része egy sablon alapján működött: adott volt egy város ahol feltankolhattál, pihenhettél, karaktereket csinálhattál és elterült mellette egy végeláthatatlan labirintus amin végig kellett menni, hogy legyőzd a fő gonoszt. A Sirtech utolsó trilógiájában (Wiz 6-7-8) ez a sablon eltűnt, megújították a műfajukat, ám sajnos a nyolcadik rész után a cég megszűnt. Japánban viszont talán még jobban oda vannak ezért a műfajért: így megannyi részt remakeltek ps1-re, snes-re és ki tudja mire. Ezek a fejlesztők leragadtak Wiz 1-5 közötti formulánál és rendszeresen adnak ki új spin-off részeket. Egyik ilyen a Wizardry 8 után egy hónappal megjelenő Tales Of The Forsaken Land mely a régi formula alapján működik de használ sajátos, eddig nem látott újításokat melyek egy nagyszerű, meglepően jó rpg-vé teszik. A Sirtech és az Atlus (SMT, EO, DS stb) rajongói is egyaránt elégedettek lesznek a játékkal.

Sztori, Settings

A történetről eleinte semmi nem fog kiderülni. Adott egy kellemes kisváros, jóságos uralkodóval majd egyszer csak a mennyből érkező fények pusztítást okoznak. A nyomor és sötétség kora következik. A közeli labirintusból pedig fenevadak, szörnyek jönnek elő. Több kalandor is érkezik a városba puszta kíváncsiságból vagy kincskeresés reményében. Mindenkit érdekel, hogy mit rejt a labirintus mélye. A történet egyébként érdekes mert eleinte úgy gondoljuk, hogy nincs is.. de aztán szép lassan kibontakozik és még a néma protagonistáról is kiderülnek dolgok.

Az első lépés a karakterünk létrehozása. Öt jól ismert Tolkien-féle lény és néhány kaszt közül választhatunk. Majd személyiséget nézünk (chaotic, lawful, good) és kiosztjuk a bónusz pontjainkat kasztunknak megfelelően. Ezután egy megnyomorított öregember elvezet minket a bárba hol két csapattársra tehetünk szert: egy ninjára és harcosra. Több ilyen előre legyártott karakter is van a játékban. Mindegyik saját sztorival és személyiséggel. Itt a bárban vehetünk fel küldetéseket is egyébként, de a városban található még fogadó (aludni kell a szintlépés eléréséhez, nem elég az xp tapasztalati pont), fegyverbolt, templom és céh. A céhben majd  létrehozhatunk új karaktereket de akkor nem vihetünk előre legyártottakat, így kimaradunk egy csomó párbeszédből és sztorizásból.

Gameplay

A játék mindig belső nézetben történik. Sosem látjuk kívülről a karaktereinket, ezzel is hűek maradtak a készítők a Wizardry szériához. A labirintus felfedéze sosem volt ilyen fun. A legváltozatosabb helyszíneken áthaladva keresgélhetünk, harcolhatunk és lootolhatunk. A dungeon, a mozgás grid alapú, tehát képzeletbeli “rácsra” van osztva mint régen. Ám a jobb analóggal körbe is nézhetünk akár. Egy nagyon meglepő dolog, hogy kilőtték a random encountert… ( ! ) Tehát nem fognak fél percenként, megállás nélkül az arcunkba erőszakolni harcokat (régi Wiz-ben akkor is megtámadtak ha körbefordultál, mozogni sem kellett hozzá). Láthatjuk a pályán az ellenfeleket és kikerülhetjük őket ha éppen nincs kedvünk küzdeni. Legyőzésükért természetesen tapasztalati pontot és aranyat kapunk, ahogy a küldetésekért is. Egyébként vigyázzunk mert ha meghal egy karakterünk akkor annak befellegzett..

Harc

A harc is mindig belső nézetben történik. Nem látjuk a karaktert csak annak fegyverét amivel lecsap az ellenfélre. Eleinte nagyon alap, körökre osztott rendszert kapunk. De 1-2 óra játék után megtanuljuk az Allied Attack rendszert ami lehetővé teszi a különböző, több emberes technikák használatát. Pl: Dual Attack (két karakter támad egyszerre, kombózva), Front Guard (az első sor levéd mindent) stb. Ezekből egyébként nagyon sok lesz, mindig tanulhatsz újabbakat attól függően, hogy a karaktereid mennyire bíznak egymásban (trust), mennyire jó a csapatmunka. A bizalmat úgy növelhetjük, hogy segítünk minden bajbajutott NPC-n és nem ölünk ártatlan szörnyeket. Ilyenkor nőni fog a party ranking és tanulhatunk új Allied támadásokat, taktikákat.

Felfedezés

A dungeon-ben való mászkálásról már említettem, hogy teljesen jó: lehet nézelődni, kerülgetni az ellenfeleket stb. Néha dobnak is ládákat (mint az összes Wiz játékban) és ezek olykor le is vannak zárva. A csapdák lekapcsolásához egy egyszerű módot találtak a készítők: a képernyőn megjelenő gombokat kell sorban lenyomni rövid idő alatt. Ha elcsesszük akkor az történik mint régen: mérgezett nyilat és egyebeket lőnek a karaktereinkbe. 🙂 Még egy érdekes dolog, hogy varázslatokat elég fura módon szerezhetünk.. A szörnyek ugyanis dobnak különböző tárgyakat, anyagokat. Ezeket a városban összekeverhetjük és bizonyos kristályokat készíthetünk belőlük. A kristály lehet sorcery vagy priest mágia alapú és ettől függően taníthatunk vele mage és priest karaktereket új varázslatokra. Rengeteg kombináció létezik, lehetetlen fejben tartani ezért célszerű leírni a dolgokat. A térképről is essen pár szó: a jobb felső sarokban látható a mini map ahol követhetjük, hogy merre járunk. De teljes MAP nincs.. ! Ha jól tudom csak bizonyos varázslattal lehet előhívni a teljes térképet. Ez szívás hiszen marha nagy területek vannak és a mini map csak egy töredékét mutatja. Mit lehet tenni: tartsuk fejben vagy rajzoljunk sajátot. : D

Tálalás

A játékban nincsenek videók az intrót leszámítva. Csak előre megírt dialógusokat fogunk látni a karakterek teljes képes rajzaival. Szinkronhangok sincsenek, olvasni kell. Ez a portrés dolog elsőre kicsit elavultnak tűnhet, de simán megszokható hiszen a szövegek jól meg lettek írva és dialógusokon kívül narráció is lesz.. így lefestik eléd a történéseket mint valami könyvben. Az art work rajzok pedig több mint tetszetősek, a játékos nem is fogja hiányolni a csili vili átvezetőket.

A grafika összességében rendben van. A játék nagyjából ugyanakkor készült mint a Wizardry 8 ezért hasonlóan is néz ki. Ugyanaz a helyzet: hogy a szörnyek modelljei szépen össze lettek hozva, a mozgásuk is rendben van viszont itt már nincsen sérülésmodell. De mondjuk olyat nem sok rpg-ben láttam eddig a Wiz8-on kívül. A környezet kidolgozottsága nem csúcsteljesítmény, de rendben van és hangulatos. A helyszínek pedig nagyon változatosak: a hóeséses, fehér folyósokon át eljuthatunk az egyre sötétebb barlangokig, katakombákig. Szinte 10 percenként változik a hangulata a helyszíneknek. A zene nem túl maradandó alkotás, de célnak megfelel. Harcnál pörgősebb dallamok szólnak. Boss csatáknál még pörgősebbek, olykor a gitár is bekapcsolódik. Felfedezésnél és a városnál pedig a nyugodtabb muzsikák dominálnak. Ahogy annak lennie kell. A helyszínek, a szörnyek, a zene és a rajzok alapján egy szó jut eszembe a játékról: a változatosság.

Végszó

Meglepően jó rpg-ről van szó. A konzolos Baldur’s Gate vagy a Champions of Norath után nem számítottam rá, hogy egy ilyen jó kis darabba nyúltam bele. Simán ajánlanám ezt bárkinek aki szereti az rpg-ket. Aki régen játszott Dungeon Masterrel, Wizardry-val és egyebekkel annak a nosztalgia kedvéért érdemes kipróbálni. De az is neki eshet nyugodtan aki valami újra vágyik a Playstation konzolon a sok Tales of … és Suikoden után.

Értékelés: 8/10

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: