Nindzsacsajok – Senran Kagura Burst játékbemutató

cover_large

*Pár nappal ezelőtt megkeresett Urbán Gábor (ug) a Gamiug fészbukos, Nintendo 3DS rajongói oldal szerkesztője, hogy segítsek be nála egy cikkírásnál. Elfogadtam a lehetőséget: így közösen írtunk egy ismertetőt a Senran Kagura Burst-ről, elég szórakoztató volt, remélem máskor is lesz ilyen. Úgy nézett ki a dolog, hogy átküldött egy félkész szöveget, majd ahhoz én hozzáírtam a saját gondolataimat, majd átküldtem neki és ez ment odavissza 5 frissítésig. UG  kirakta a fészre a cikket mint ünnepi poszt, azaz  ” éves a Wagner’s hideout blog alkalomra”. Most pedig én is közlöm veletek az irományt: normal betűtípis: ug, dőlt betűtípus: Wagner. A screenshotok mind ug 3DS-éről származnak.

 

A régiózárak, cenzúrák és YouTube-on betiltott játékmenetek korszakában Kenichiro Takakiék csapata egy szemérmetlen játéksorozattal tör át az európai piacra. Japán és Amerika már korábban kapott a Senran Kagura beat’em up sorozatból, mely szexuális utalásaival vált a média célkeresztjévé. A játékmegjelenéseket tekintve sokáig kimaradtunk a keleti nagysikerekből, jól példázza ezt a Soma Bringer című RPG vagy a Final Fantasy sorozat. A rajongók nyomására ezúttal nem lehetett útját állni az angol fordításnak, így a Bravely Default és egyéb áldások után itt az újabb jelentkező az ínyenc játékosok megnyerésére. A továbbiakban kiderítjük, hogy kulturális jelentősége mellett megállja-e a helyét a merész elgondolások mögött rejlő játék.

 

 

A “mesélős zene”: http://www.youtube.com/watch?v=78wquj5oVbA

 

A Senran Kagura Burst története a ninják (másnéven shinobik) rivalizálásáról, összecsapásairól szól. Eleinte adott 5-5 bolondos, őrült, csintalan csaj: egyik oldalon a „jók” (light shinobi), másik oldalon pedig a gonoszak (dark shinobi). Az a pláne az egészben, hogy igazából nem is természetben különbözik egymástól a két oldal: a munkaadóik által kiadott parancsok miatt ragadt rájuk ez a két megkülönböztető jelző. Az az érdekes még, hogy a jó és rossz ninják folytonos harca teremt egyensúlyt a világban (ide képzeljetek egy yin és yang szimbólumot). Bár maga a sztori elég egyszerű, sok apró tanulságos üzenet elhangzik a szereplőktől. Ahogy haladunk előre, egyre jobban megismerhetjük a shinobi lányokat, akik jellegzetes viselkedésükről és merész öltözködésükről maradnak emlékezetesek a játékosok számára. A karakterek nagyon eredetiek, szinte azonnal felismerhetők jellegzetes hanghordozásukról, reakcióikról. Mindegyikük teljesen más személyiség, mindnek megvannak a saját bogaras dolgai, életcéljai, és hogy ki miért tanul shinobi harcművészetet. Első ránézésre nagyon sztereotipikus a kinézetük, viselkedésük, viszont a játék során kiderül, hogy a felszín alatt sokkal több rejtőzik.

 

 

A játék elején egyből két kampányból választhatunk. Célszerű először a jó oldallal (a Hanzo ninjákkal) indítani, mert a másik kampány ennek a folytatásaként indul. Sorban kapjuk a sok apró kis küldetést, feladatokat, majd eleinte csak kis lépésekben, de egyre többet tudunk meg a másik oldal harcosairól is. Tehát a történet a jó és a gonosz harcosok szemszögéből is végigjátszható: Crimson Girls és Skirting Shadows alcímekkel. Mindezt lépten-nyomon ötletes humor övezi, mely nem csak a szövegben, hanem a látványvilágban is megjelenik. A játékmenet nem minden esetben tükrözi a sztori történéseit, inkább párhuzamosan fut a kettő: megcsinálunk egy pályát, látszólag random ellenfelekkel és ettől a sztori továbbgördül. A küldetések mellett ezüstkulcs jelzi, ha az adott feladat fontos részt képvisel a történetben, a fő szálat pedig arany kulcs jelzi, ezzel is segítve, hogy a játékosok össze tudják rakni, mik tartoznak össze. Az aranykulcsos pályák emellett segítenek az előrehaladásban, így nyílnak meg újabb és újabb sztori-orientált pályák. A kulcsos pályákon egyébként első végigjátszáskor meg van határozva, hogy melyik karakterrel kell mennünk: tehát célszerű minden karaktert fejleszteni és nem elhanyagolni senkit. Egyébként néhány helyen a játék átvált szöveges módba, mintha egy átlagos visual novel játékot látnánk: ilyenkor hangulatos aláfestő zene mellett olvashatjuk a történéseket, akár egy regényben. A legkevésbé várt dolog egy akciójátékban a sok szöveg, de szerencsére jól megoldották, és ha nem érdekel, kihagyható vagy tekerhető az adott párbeszéd vagy leírás.

 

 

Egy kicsit pörgősebb zene: http://www.youtube.com/watch?v=UM7ZBKs_CTE

 

A grafika néhol elnagyolt, viszont a 3DS konzol teljesítményét igyekeztek csúcsra járatni a készítők. Annyi dolgot belezsúfoltak, hogy akadozik is a játék, elég sokszor és nagyon feltűnően. Éppen emiatt a csatajeleneteknél a 3D kikapcsol, és csak speciális animációknál láthatunk térhatású képet (magical girl animébe illő, ecchi stílusú, ruhaváltós átalakulások vagy speciális támadások esetén). A Pokémon X és Y játékok esetében pont fordítva volt, ott csak a csatákat láthattuk 3D-ben, nyilván a Burst esetében a lányok mutogatása előrébbvaló volt, mint a harcjelenetek. A karaktereknek választhatunk öltözéket az úgynevezett Dressing Room-ban, ami megjelenik a párbeszédekben is, nem csak harc közben. Az érzelmi reakciókat szépen kidolgozott mimika és képregényes effektek kísérik, ezek óriási pozitívumok. A zene nagyon hangulatos, a japán nyelvű szinkronhangokkal együtt teljesen olyan érzés játszani, mintha egy animét néznénk, sőt, mintha részt vennénk benne. A hanghatások néha kicsit késve érkeznek, a trigger gombos animációkon kívül kevés energia van bennük.

 

 

A játék gyengepontja, hogy sajnos nem túl motiváló. A mi dolgunk, hogy legyőzzük a pályán levő összes ellenfelet. A helyszínen nem mozoghatunk szabadon, egy 2-3 képernyő széles helyen mozoghatunk, és ha azzal megvagyunk, mehetünk a következő “dobozba”. Minden pályát minden karakterrel végigvihetünk, és mindegyikükkel külön nyilvántartott rangokat szerezhetünk. A szereplőkkel szintet kell lépni és már az elején látszik, hogy a 100%-os kijátszás baromi sok időt fog igénybe venni. Abban biztos vagyok, hogy minden játékosnak nem lesz szimpatikus az összes szereplő, de mindenki meg fogja találni a kedvenceit és ez majd talán motiválja a játékost, hogy a kedvenc shinobijával kitapasztalja, kitanulja amit lehet. Ha pedig valaki nagyon ráérős, akkor akár megcsinálhatja a létező összes achievementet, ami bizony jó 100 órát is igénybe vehet.

 

 

Személyes kedvencem a jó oldal főszereplője, Asuka. Gyerekes, ám vezetőnek lett teremtve, sok ambícióval, és úgy tud darálni a két rövid kardjával, mint egy gép. Ikarugával és a bazi nagy katanájával is jó játszani, sőt, Kat leszbikus és perverz viselkedése is elég szórakoztató, na meg a csak rúgásokból álló harcmodora. Asuka után másik kedvenc a félszemű, rideg természetű Yagyu (olyan hideg, hogy a Dressing Room-ban végig tüsszög) aki egy darab esernyővel harcol és kb. egyetlen célja, hogy védelmezze a halott húgára emlékeztető Hibarit. Aki a legidétlenebbre sikeredett a csapatból az mindenképpen Hibari: a maga lassú, gügye módján viselkedik, de ugyanígy harcol is. Ráadásul neki vannak a leghülyébb speciális mozdulatai: pl. megnő óriásira és rázuhan az ellenfelekre, így szétlapítja őket, vagy agyontapossa, mint valami oldschool Mortal Kombat fatalityben.

 

 

Egy rockosabb darab: http://www.youtube.com/watch?v=-VM594kt_Gc

 

A rossz oldal szereplői valahogy kevésbé szimpatikusak. Ott van például a hat kardos Himura aki egyértelműen utánozza Date Masamunét (Sengoku Basara), vagy az idegesítő, mindenkit elcsábító ribanc: Haruka, vagy a hisztis, kisebbségi komplexusos Mirai, aki gépágyút szed elő a szoknyája alól stb. Lehet nem véletlen, hogy az ő kampányukat még mindig nem fejeztem be. Egyébként mindkét oldal végigjátszása után megnyílik még 1-1 karakter, de őket inkább nem spoilerezném le. Valamint olyan apróságok, minthogy a Dressing Room-ban belefújunk a mikrofonba és akkor fellibben az adott lányka szoknyája. Ez is csak arra jó, hogy a készítők még több otakut fogjanak be… na de itt az idő, hogy áttérjünk a játékmenetre.

 

 

A nehézségi fokozat minden küldetésnél egy shurikentől öt shirukenig mehet. Az egyes fokozatban az ellenfelek ugyan sokat támadnak, de nagyon keveset védekeznek, így a gombok össze-vissza nyomogatásával simán meg lehet csinálni a pályákat. A 3DS alsó képernyője segít kombókat építeni, a tutorial pályán könnyen eljuthatunk több ezer sorozatban bevitt ütésig. Ötös szinten már egész más a helyzet, oda kell figyelni a mozgásra, navigálásra, mivel védekezni nem lehet. Ügyelni kell arra, hogy a kombónk ne szakadjon meg, pár másodperces inaktivitás vagy néhány ütés bekapása ugyanis megszakítja a láncot, vagyis a hit (összefűzött ütések) számlálót. Márpedig a pályák lényege a minél nagyobb hit rekord, mert annál több tapasztalati pontot kapsz. Szintlépésekkor pedig mindig újabb és újabb dolgok nyílnak meg: 3 szuper mozdulat mindenkinél, yin és yang jellemhez tartozó alapmozdulatok, ruhák, felszerelések a Dressing Room-hoz és még sok apróság. A magas hit számok eléréséhez ajánlom az ellenfelek levegőberöpítését majd a folytonos air kombózást ameddig csak lehet, ha már régen a hullát ütöd, akkor is: aztán pedig jöhet a levegőből indított szuper ninja technika 3D bejátszással.

 

 

A ruha ebben a játékban fontos szerepet játszik. Az első pár bevitt találat után harcosunk öltözéke átalakul shinobi uniformmá, ami az életpontok helyett felfogja a további ütéseket. Sebezhetetlenné ez sem tesz minket, mivel a ruha elszakadhat: kicsit olyan, mintha vetkőzős póker lenne a harcosokkal. Amiről még nem esett szó, az a Frantic mód. Ez annyit tesz, hogy a pálya elején lenyomjuk a trigger gombokat és a leányzó ledobja a ruháit, ezzel megszabadítva magát minden védelemtől (2 ütéstől meghal): így gyorsabb lesz és sokkal többet sebez az ellenfelekre. Ha így csinálunk meg egy pályát, akkor nem értékelést kapunk a végén (A,B,C, stb. rangok) hanem egy kék csillagot. Ha minden küldetés mellett egy kék csillag szerepel, akkor valami nagy jutalomra számíthatunk a játéktól.

 

Ikaruga háttérzenéje a játékból: http://www.youtube.com/watch?v=bZ76t2rNm_U

 

 

A sok szabad választás helyett követhetne a játék egy lineárisabb utat, legalább addig, amíg a sztori nincs teljesítve. Mivel érdekes a történet, lehetett volna rá építkezni. A kijátszás után nagyon örültem volna bónuszként azoknak a plusz pályáknak, amiket már az első órákban feloldottam. Irányítani a játékot viszont nagyon élvezetes, a speciális animációk előhozása igazi eufóriával tölt el, ami újra és újra visszaadja a lelkesedést.

 

 

A készítők összes szeretete és törődése meglátszik, befektetett energiájuk egy élvezetes játékban térült meg. Meglepő, hogy egy ránézésre látványorientált játék milyen jól kidolgozott történettel bír és milyen mély mondanivalóval rendelkezik. Az volt a cél, hogy egyedi karaktereket hozzanak létre, és ez sikerült is. Sajnos a technikai megvalósítás hagy némi kívánnivalót maga után. Ha csiszolatlan gyémántnak tekintjük a Senran Kagura: Burst-öt, akkor sajnos a csiszolatlan szón van a hangsúly. Ezalatt az akadozásokra gondolok és arra, hogy a pályák elég dobozszerűek, a kombókon kívül kevés teret hagynak a kreatív játéknak.  Japánban már gőzerővel dolgoznak a második részen, így egy-két éven belül mi is kipróbálhatjuk a történet folytatását újragondolt grafikával és játékmenettel.

 

 

Egy vidám háttérzene: http://www.youtube.com/watch?v=ofnOCDOM-k8

 

Hogy mit várok a második résztől? Visual novel helyett rendes anime bejátszásokat. Több karaktert, több mozdulatot, több felszerelést, több szabad teret. Esetleg egy várost ahol szabadon járkálhatunk és különböző minijátékokat teljesíthetünk (mint a Yakuza sorozatban) és emellett mehetne a fő szál rendesen a maga klasszikus beat’em up játékmenetével. De hát mindegy, álmodozni lehet, ez csak egy elképzelés.

 

 

Wagner’s hideout értékelés: 5/5 csillaggal díjaztam egyelőre mert marha sokáig le tud kötni a játék ha mindent meg akarsz csinálni, de lehet lejjebb viszem 4-re az ug által említett hibák miatt. A Gamiug pontozási rendszere szigorúbb volt a Senran Kagura: Burst esetében: a megadott 30 szempontból 18-nak felelt meg a játék, így ez a végleges pontszáma. Egy shiny piros gombát kap, amit úgy lehetne jelen esetben összefoglalni, hogy elnyerheti a játékosok tetszését, de nagyon speciális a célközönsége, így nem garantált, hogy mindenkinek egyaránt bejön. Összességében tetszett, de hogy ajánlanám-e ismerősnek, az erősen személyfüggő.

 

18/30

 

 

Kinek ajánljuk a Senran Kagurát? Igazi perverz, lolicon, moe fag otakuknak kiváló élmény lesz, egyszerű anime fanoknak is, sőt a klasszikus beat’em up rajongók is élvezni fogják egy darabig, de szerintem a Sengoku Basara sorozat vagy a Musou (Dynasty Warriors) rajongók is találnak benne számukra érdekes dolgokat (tömegaprítás). Akit a lendületes akciójáték vonz, vagy a jó karakterek, vagy egy érdekes történet, biztosan talál magának kedvelnivalót a játékban. Egy biztos: ha valaki rosszul van a modern animéktől meg a japán nyávogástól akkor kerülje el nagy ívben. A játék ugyanis magas koncentrátumban japán kultúrát és perverziót tartalmaz.

 

Wagner és ug

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

2 hozzászólás to “Nindzsacsajok – Senran Kagura Burst játékbemutató”

  1. demeterf Says:

    Helló!
    Szuper lett. Csak így tovább.

    Kedvelés

  2. Wagner Says:

    Köszi szépen! 😀 Remélem lesz még közös ismertető írás mert élveztem.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: