David Lynch Filmek

c4271821d8a83d5eeab61f549d484be8

David Lynch egy világhírű, Arany-Pálma díjas, univerzális művészember. Bajos gyerek volt, sok mindentől félt. Filmjeiben ez tükröződik is, hiszen központi témái például a rettegés, a rémálmok, az álmok, kettős személyiségek, látomások, képzelgések, ellentétek. Lynch Leginkább filmrendező, de festegetni is szokott, meg zeneszerzéssel is foglalkozik. Bár 2006. óta nem készített új movie-t, tán ez nem is akkora probléma, mondom ezt miután megnéztem utolsó alkotását (na de erről majd a bejegyzés végén). A következő cikkemben bemutatom nektek Lynch minden nagyfilmjét, röviden, tömören, egyfajta ajánlásként, kedvcsinálóként. A shortfilmjeire nem térnék ki ezúttal mert jelenleg még emésztési fázisban vannak nálam. Akit érdekel a téma kattintson a tovább gombra, de akit nem: az is tegyen egy próbát.

1977 Radírfej

Eraserhead

David Lynch első egész estés filmje amely egy fekete-fehér, szürrealisztikus, rémálomszerű horrorfilm. Az éjféli mozik, művészfilmek kedvelői között nagy sikert aratott és Lynch ennek köszönheti karrierje beindulását. A főszereplő (Jack Nance) sok későbbi Lynch filmben is szerepet kapott. Én már kétszer láttam, először a tesómmal néztük közösen, másodjára öten ültünk le elé. A második megtekintés érdekesebb volt mert közben figyeltem, hogy kire milyen hatással van a film. Végül is csak engem kapott el a hisztérikus röhögőgörcs. Tesómmal utána próbáltuk megbeszélni meg értelmezni a filmet, több kísérlet született az elméletgyártásokra, meg magam is sokat gondolkodtam rajta. Állítottunk fel teóriákat, mi mit szimbolizál, mi a valóság és mi a képzelgés, mi megmagyarázható és mi nem. Beteg egy alkotás az biztos, hátborzongató, kiakasztó, rémes, de közben vicces is tud lenni… Valójában a Radírfej nem mást mint Lynch szorongásainak szüleménye: Nekem tetszett. Korábban írtam is róla egy beszámolót, ami már nem biztos, hogy megállná a helyét, de azért belinkelem. Itt megtekinthető: klikk

1980 Az Elefántember

ElephantMan Madhouse82

Még egy fekete fehér film, ám egy időre félre lett téve a szürreális stílus. Komoly drámáról van szó mely által Lynch belép a mainstream vonalba. Ezúttal egy igaz történet lett megfilmesítve: John Merrick, az Elefántember története. John Hurt-tel és Anthony Hopkinsszal a főszerepben. Merrickkel kutya módon bánik “tulajdonosa”: állandóan veri, cirkuszban mutogatja, nyers krumplival eteti. Ám Hopkins bejön a képbe, egy dokit játszik benne aki elhozza az Elefántembert a cirkuszból. Először tanulmányozza, majd megpróbál rajta segíteni. Pár napja néztem csak meg, nem tudom én vagyok e túl érzékeny de körülbelül a fél filmet végigkönnyeztem: annyira keserves és szívszorító élmény volt. Nagyon jó film, nem csoda, hogy nyolc Oszkárra jelölték. Arra reflektál, hogy vannak közöttünk olyanok akik valamiben mások mint a többi ember és, hogy ezeket a szerencsétlenek automatikusan kiveti társadalom, ahelyett, hogy megpróbálnának segíteni rajtuk. De a történet mutatja, hogy azért vannak még kivételek és nem halt ki teljesen a jót akarás. A sztori közben szerintem komoly kérdéseket feszeget: például Hopkins gyötrődése, hogy vajon ő most jót tett e vagy csak ő is kirakatbábunak használta Merricket, hogy híressé váljon?

1984 Dűne

l_111620_0087182_3ce76c71

Nagyon régen láttam_ ez egy eléggé elcseszett feldolgozása Frank Herbert sci-fijének, ami jó nagy bukta lett. Faterral néztük valamikor, mikor éppen adta a tévé. De körülbelül végigröhögtük az egészet. Nagyon nem tetszett, én nem is értem ezt hogyan hozták össze.. Emlékszem, hogy Sting volt benne az egyik gonosztevő, meg Patrick Stewart-nak is jutott valami jelentéktelen karakter. Egyébként Kyle MacLachlan játszotta a főszerepet. Több szót nem érdemel, haladjunk… 😀

1986 Kék Bársony

121002_galeria_kek_barsony_01

A bukta után Lynch magához tért és az előző filmből ismert Kyle-t egy újabb főszerepbe dobva, megalkotta a Blue Velvet című thrillert. A Kék Bársony film-noir elemeket hordoz, ám közben visszatér a Radírfejből ismert szürrealista stílus: bár már nem olyan erőteljesen, de azért jelen van. A film elején a kertvárosi idillből indulunk ki és szép fokozatosan haladunk az alvilág felé. A végére garantált a teljes káosz, az őrület és az elviselhetetlenségig fokozott téboly. Kyle MacLachlan tökéletesen hozza az ártatlan fiú szerepét. Talál egy levágott fület és a helyi rendőr lányával (Laura Dern) nyomozásba kezd. A nyomok egy bárénekesnőhöz vezetnek (Isabella Rosellini) akivel szexuális kapcsolatba kerül, majd később megjelenik a sátáni gonoszságú gengszter (Dennis Hopper) és bandája is. Remek filmről van szó, az egyik legjobb Lynch munka. Nagyon kevés benne a szürreális elem, ezért könnyen értelmezhető és nem fog nagy fejtörést okozni a nézőnek, de annál nagyobb élményt nyújt.

1990 Veszett a Világ

veszett_a_vilag_1990_poster

Egy regény alapján készült: adott egy szerelmespár, Lula (Laura Dern visszatér) és Sailor (Nicholas Cage talán legjobb szerepe) akik elmenekülnek a lány félőrült anyja elől. A nő ugyanis nem nézi jó szemmel a kapcsolatukat, először egy detektívet küld utánuk majd egy fura bérgyilkost. Itt is tapasztalható a Kék Bársonyból ismert fokozatos leépülés. Ahogy halad a sztori egyre mélyebbre jutnak a szereplők, egyre furább, elmeroggyantabb karakterek tűnnek fel (Willem Dafoe felejthetetlen alakítása) és egyre mélyebbre kerülünk az alvilágban. Vannak benne szürreális elemek, de még mindig csak apránként, nem úgy mint a Radírfejnél. Ezért mondjuk, hogy ez sem fog nagy fejtörést okozni a nézőnek. Az egész film egy kalandos, utazás, egy love story, modern tündérmese, csak éppen Lynch stílusában.

1990-1991 Twin Peaks

twin-peaks

Egy két évados, 30 részes sorozat mely örökre a közönség elméjébe véste magát. Egy felejthetetlen szériáról van szó. Itt aztán kiteljesedhetett Lynch: nagyobb teret, műsoridőt kapott mint valaha. A Twin Peaks egy kisvárosnyi embert bemutató, rendkívül izgalmas, vicces, ijesztő, misztikus, krimitörténet. Egy Laura Palmer nevű lány meggyilkolása indítja be az eseményeket. Twin Peaks-be egy furcsán profi, ám nagyon szimpatikus kis FBI ügynök érkezik: Dale Cooper (Kyle MacLachlan) aki rögvest beveti magát a nyomozásba, hamar kiderül, hogy Laura egy sorozatgyilkos második áldozata. Sorra kerülnek elő a gyanúsabbnál gyanúsabb alakok, a város lakó mind külön háttérsztorival rendelkeznek és szinte minden szál mindennel összefügg. A lakók nagy része szinte már komikus, paródiaszerű. Akad itt jócskán felejthetetlen szereplő: Leland Palmer, Laura apja aki begolyózik és egyik napról a másikra megőszül, folyton dalolászik és táncol. Ben Horne, a gazdag, befolyásos ember akinek a zsebében van a fél város. Ő maga az aljasság megtestesítője, ám a sztori vége felé hatalmas változáson megy keresztül. Rájön, hogy csak úgy segíthet magán ha a déliek nyerik meg a háborút, amit mellesleg ő vezet. xD A lánya Audrey is nagyon szórakoztató figura, a maga csábjával. Viszont pár szereplőt soha nem tudtam megkedvelni pl. a motoros, hősszerelmes James-t, aki mindig valami szarba keveredik, vagy az idegesítő Bobby-t.. Na de ne aggódjatok, mindenki megtalálja a maga kedvencét, rengetegen vannak.. és ha mindenkiről írnék egy sort akkor sosem érnék a bejegyzés végére. Egyébként lesznek itt nem e világi lények is mint a rejtélyes, táncoló törpe, a segítőkész óriás,na  meg persze BOB. Na de vajon ki ölte meg Laura Palmert? 😀 A sorozat egyetlen hibája, hogy nincs normálisan befejezve. Sok szálat nem varrnak el sajnos. De mondjuk ez felfogható egyfajta fricskának, Lynch részéről a sorozatfüggőkkel szemben. Mindegy, mindenki úgy gondolja tovább a végét ahogy akarja. És ne feledjétek: The owls are not what they seem 😉

1992 Twin Peaks – Tűz, Jöjj Velem!

tc5b1z-jc3b6jj-velem

Fire Walk With Me! Lynch már csak azért se zárja le a sorozatot, nem tudjuk meg mi történik az utolsó rész eseményei után a szereplőkkel. Mi lesz szegény Bennel a fejelés után vagy Audrey-val a bankos incidens következtében.. Helyette egy előzményfilmet kapunk ami Laura utolsó napjait mutatja be.. és nem vagyok benne biztos, hogy ezt el kellett készíteni..  Ráadásul Cooper marha keveset szerepel benne. Maga a film egyfajta kiegészítőként fogható fel. Szerintem a sorozat ismerete nélkül nem érdemes megnézni.

1997 Lost Highway – Útvesztőben

letöltés

Fred (Bill Pullman) a szaxofonos zenész feleségével él Renee-vel, látszólag valami nem stimmel a házasságukkal. Egy nap kapnak egy videokazettát melyen felvétel van a házukról. Másnap egy felvételt kapnak arról ahogy alszanak. Harmadik nap a kazettán már az látható ahogy Fred megöli a feleségét. Börtönbe zárják, kínlódik a zárkájában, majd egy napon más személyként ébred fel. Pete-ként az autószerelőként tér magához majd kiengedik. A tapasztalt, megkeseredett férjből egy fiatal, ártatlan, naiv kölyök lesz: aki megismerkedik egy rejtélyes, szőke nővel Alice-szel és Mr. Eddy-vel, a gengszterrel. Összegabalyodik a lánnyal és kénytelenek lesznek menekülni Eddy elől. Ez a kettős személyiség története, a szürrealitás több teret kap mint a Kék Bársonyban vagy a Veszett a Világban, ám a Radírfejet ilyen szinten még mindig nem éri utol. Muszáj megemlítenem az olykor-olykor feltűnő sötét, gonosz alakot is, akit a Twin Peaks törpéjéhez lehetne leginkább hasonlítani mert fontos a szerepe, kilétére azonban nem kapunk egyértelmű választ. Kérdés? Mi ez az “átváltozás” dolog? Mi a kapcsolat Fred-Pete és Renee-Alice között? Nem rossz film, de nem a legjobb (Lynch viszonylatban persze) és még egy cseppnyi humor sincs benne. De azért egy nézést megér.

1999 The Straight Story – Az igaz történet

The_Straight_Story_poster

Megható történet egy öreg veteránról aki telefonhívást kap: bátyja szívrohamot kapott. A vén Alvin elhatározza, hogy meglátogatja 10 éve nem látott bátyját. Talán már maga sem emlékszik min vesztek össze, itt az ideje félretenni minden haragját. Felül fűnyírójára és viszi magával a disznósajttal megrakott utánfutóját is. Megmakacsolja magát, önerőből akar mindent csinálni. Az ő útját kísérhetjük végig, 8 kilométer/órás sebességgel miközben mindenféle karakterekkel találkozik, egyre több mindent tudunk meg Alvinról és az emberekről. Érdemes megnézni. Szürreális dolgok itt egyáltalán nem szerepelnek. Ám a dialógusok zseniálisan meg lettek írva, nagyon életszerűek és hihetőek, egy percig sem unatkozik az ember. Ez a dráma a bizonyíték arra, hogy Lynch “normális” filmet is tud rendezni. 😀 És az az érdekes az egészben, hogy ez az utazás megtörtént! Nem is gondolnád mire képes az ember ha megmakacsolja magát.

2001 Mulholland Drive – A sötétség útja

large_SCC_MULHOLLAND_DRIVE_2D_BR_I-1

Los Angeles-ben a Mulholland Drive-on autóbaleset után magához tér Rita (Laura Harring), ám elveszti emlékezetét. Valaki el akarta tenni láb alól. Ugyanekkor érkezik a városba az ambiciózus Betty (Naomi Watts) aki befészkeli magát nagynénje lakására, mellesleg minden vágya, hogy igazi színésznő váljon belőle. Hamarosan megjelenik nála Rita, ezután a ház az ő rejtekhelyévé válik. Eddig semmi különös igaz? Na de aztán közös nyomozásba kezdenek Rita kilétét illetően, illetve elkezd kialakulni kettőjük között egy szorosabb kapcsolat. Majd szép lassan kiderül, hogy semmi sem az aminek hittük és a végkifejletnél elkezdjük visszafelé szemlélni az események sorozatait. A nézőnek kell mindenre emlékeznie és összeraknia a kirakós darabjait, hogy mindent megértsen. A film egyfajta pszichothriller melynek színtere az emberi elme. Hoppá, ezzel lehet sokat elárultam. A Mulholland Drive egyébként A Lost Highway-féle kettős én teóriájának továbbgondolása és megcsavarása. Ám szerintem sokkal jobb és meghökkentőbb annál. És ezúttal némi humor is került az alkotásba Adam (Justin Theroux) jóvoltából. Nézzétek meg. Garantált a mindfuck.

2006 Inland Empire

inland-empire2

Úgy látszik Lynch-nek végleg elszállt az agya és sikerült megalkotnia a tökéletes anti-filmet. Az Inland Empire próbára teszi az embert. A türelmetlen néző, aki tipikus Hálivudi értéktelen szarokat zabál, nem fogja tudni végignézni, a türelmes néző pedig jutalomként egy  három órán keresztül tartó kínlódásban részesülhet. Ugyanis ennek a filmnek nincs összefüggő története. A kronológia véglegesen eltűnik, a tér és idő korlátai már nem állják útját a szereplőknek. Ide-oda ugrálunk színészek, emberek és alteregók között, jelen, jövő, film, valóság egybeolvadnak..Nem számít semmi! Lesz itt kívülről mindent szemlélő, síró lány, antropomorf nyulakkal bemutatott, sitcom paródia, lengyel stricik, prostik, kiégett színészek, japán csöves lány, Terry Crews, halállal történő megváltás és mindenféle kesze-kusza összevisszaság. A néző önkéntelenül is megpróbálja összerakni az apró, összefüggőnek tűnő mellékszálakat a létezni vélt fő cselekménnyel, de úgy másfél-két óra után végleg feladja azt. Miért? Mert lehetetlenség. A film legnagyobb hibája egyébként az, hogy túl hosszú. Fele ennyi időben is ugyanúgy leközölhette volna amit akart és akkor a néző is kevesebbet szenvedett volna. Az üzenet akkor is átjött volna, ami szerintem annyi, hogy: KAPJA BE MINDENKI! ÉN VAGYOK DAVID LYNCH ÉS AZT CSINÁLOK AMIT AKAROK, HA TETSZIK HA NEM. Egyébként nem tetszett ez a film. 🙂

Nah a végére értünk. Most kéne írnom valami lezárást vagy ajánlást, de kurva fáradt vagyok.. Ha Lynch érzelmesebb, drámaibb oldalát szeretnéd megismerni akkor Elefántember és The Straight Story. Ha kíváncsi vagy hogyan mutat be Holywood-nak Lynch és meg akarod tapasztalni az igazi anti-filmet akkor Inland Empire. Nem fog tetszeni és lehet, hogy elmegy a kedved az egésztől: ezért helyette kezdjed a Twin Peaks-szel, persze ha van elég szabadidőtök egy komplett sorozatra. Ha nincs akkor kezdetnek megfelel a Kék Bársony. Lényeg a lényeg: a Dűnét hagyd ki mindenképpen! A Radírfejet pedig csak akkor nézd meg ha elég erős az idegrendszered, mert az tipikusan rétegfilm 😀

Na ennyi voltam egy darabig! Remélem felkeltettem néhány érdeklődő személy figyelmét. Mind1, én nagyjából élveztem a cikk írását. Viszlát. Until Next Time!

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

2 hozzászólás to “David Lynch Filmek”

  1. Junchi Says:

    Uh, Lynch.

    Tavaly év végén kezdtem el ismerkedni a fazon munkásságával, a Radírfej volt tőle az első, amit láttam, de az olyan szinten kiakasztott, hogy helyből ki is zártam a fickót az életemből… egy darabig. Aztán jött az Elefántember, ami bár erősen pozőr és sokszor túloz, de mégis egy remekmű, egyből megbocsátottam a Radírfej okozta sokkot.

    Majd alig pár hete betoltam a Mulholland Drive-ot, ami érdekes szitu, a nézése alatt kábé a teljes érzelmi-tengelyt bejártam az “utálom ezt a szart”-tól az “imádom, ez egy mestermű”-ig. Végül 7-et adtam rá, mert bár maradandó, lehengerlő és nem mindennapi, valahogy nem pont az a fajta mindfuck, amit szeretek. Meg amúgy is imho túúúl nagy a szórás a lehetséges magyarázatokat illetően, amitől egy kissé hatásvadásszá válik.

    A Lost Highwayt, Twin Peakst és a Kék bársonyt még mindenképpen tervezem tőle, a Dűne, az Inland és a Straight viszont valszeg kimaradnak. Azok ilyen-olyan okokból (koncepció, direktori hozzáállás, stb.) nem izgatnak.

    Kedvelés

    • Wagner Says:

      Radírfej, legjobb 😀

      A Twin Peaks szerintem tetszeni fog, mindenképpen nézd meg. A Straight-et is érdemes megnézni, de a Dűnét és az Inland-et jól teszed, hogy kihagyod mert az első alapjáraton szar, a második meg időpocsékolás a néző részéről és trollkodás a rendező részéről.

      SZERK

      Közben túl vagyok a rövidfilmjein is. 😀 A Grandmother valami kegyetlenre sikeredett xD Kb. hozza a Radírfej szintet, csak kicsivel amatőrebb.

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: